Sallai R. Benedek: Gondolatok a Redemptio évforduló kapcsán

Szóban elhangzottakat gondoltam írásban is összefoglalom röviden, hátha van, akinek így emészthetőbb, és nincs türelme félóra monológot végighallgatni.

A történelmi megemlékezést nagyjából kihagynám, arra szakavatottabb ismeretterjesztők vannak nálam, mindössze annyi a lényeg, amit meg kell említeni a mai emléknap kapcsán, hogy vidékünk népességének a törökvész idején a „futás“, nádasokban való túlélése után olybá tűnt I. Lipót (vagy Habsburg Lipót, 1640-1705., Habsburg-házból származó uralkodónak, 1658-tól 1705-ig német-római császár, magyar, cseh és horvát király) részére, mintha kihalt volna e táj. Erre hivatkozva elvonta a jászok és kunság több évszázados kiváltságos jogait, vagyis nem tekintette többé érvényesnek a korábbi jászkun kiváltságokat. Így 1702-ben 500 ezer rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Jászságot valamint a Kis- és Nagykunságot. Az itt élők jobbágysorba süllyedtek és jogaikat elvesztették. Ez ellen való küzdelemre több évtizedes mozgalom zajlott, mely munkájának eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia végül aláírta redemptióról szóló diplomát, amely helyreállította a jászok és kunok örökös kiváltságait. Emiatt volt e tájon a feudalizmus helyett szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, a szabad jogítélet („pallosjog“), a révtől, vámoktól és a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség.

Az önmegváltás, vagy visszaváltás (latin szóval: Redemptio) költségeit több éves gyűjtésből és kölcsönökből fedezte e táj lakossága, így sikerült összeadni a 575 900 forintnyi összeget, ami akkor némely források szerint az akkori Magyarország költségvetésével összemérhető nagyságú volt. Ezen összegen felül vállaltak a Jászkunok 1000 lovas felszerelését, az általános hadviselésben való részvételét, valamint a nádor és más tisztviselők fizetésének megadását.

Vidékünkön a Redemptio-ról már 170 éve is megemlékeztek (https://mult-kor.hu/hogyan-unnepeltek-170-eve-a-jaszok-es...

), és 2014 óta hivatalos nemzeti emléknap május 6.

Arról szólottam ma, arra kívántam rámutatni, 275 év távlatából, hogy Redemptio az összefogásra tanít bennünket még ma is. A közösség erejét mutatja meg. A Redemptio lényege nem az önmegváltás szerintem, hanem az összefogás erejének felismerése. A közösségbe vetett hit lehetősége. A Redemptio arról szól, hogy saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, és tehetünk magunkért.

S azért kívántam erről szólni, mert gyakorta látom a kishitűséget, hogy „áááá, nem lehet, úgy sem lesz abból semmi….“.

Minap olvastam itt a Facebook-on, hogy némelyek azért szólnak be, mert merek elfogadni segítséget azoktól, akik segíteni akarnak. Mert vannak ilyenek bőven: akik tenni akarnak a közösségükért. Akik nem másra várnak, és nem a kifogást keresik, hogy miért ne…

Vannak emberek közöttünk, akik akár hétről hétre vállalnak munkát, városszépítést, adakoznak, felajánlásokat tesznek. Nem énértem: a városért. Mindannyiunkért.

S mindíg vannak páran, akik nem, hogy megköszönnék ezt, nem, hogy tisztelnék ezt: beszólnak érte. Szégyellenék magamnak kérni, de nem magamnak kérek. Ezek nem nekem kellenek. Polgármesterek jönnek és mennek, a lakosság az, ami marad. Tehát saját magukért tehetnek. 1998 óta, tehát 21 éve nem nyert azaz 2024-ben, 26 éve lesz, hogy nem nyert regnáló polgármester Túrkevén választást. Ezt tehát nem magamért csinálom, mindössze megteremtem a lehetőgégét, hogy tegyenek egymásért, tegyenek saját magukért azok, akik akarnak. Akiknek ez jó érzés.

Nem várok el semmit, senkitől. Tudom, hogy sokan nem engedhetnek meg maguknak adakozást, vagy nincs idejük önkéntes munkát vállalni. Nagyon sok ember van, aki nem engedheti meg magának, hogy felajánlásokat tegyen, adakozzon, vagy közügyeket támogasson. Teljességgel megértem, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen feladatokat segítsenek munkával, támogatással. Azt is látom, ha néhányaknak nem szimpatikus ez az eljárás, bár megérteni ezt nem kívánom, és elfogadni sem, mert az összefogás, saját magunk helyzetének javítása valamennyiünk ügye. Tisztelet és köszönet jár érte.

Összefogással szépülnek közterületeink. Újul a strandunk. Összefogás hozta létre a karácsonyi falut, és számos feladat halad úgy, hogy tenni akarnak emberek. Legtöbbször: nem is én kérem. Leveleket kapok, hogy segíteni akarnak emberek a város megújításában, részt akarnak vállalni, részesei akarnak lenni annak, ami zajlik. Ez nem az előző önkormányzat elleni kritika, és nem a jelenlegi melletti támogatás: mindössze elköteleződés Túrkeve mellett.

Nem tudom, hogy mi pusztította ki az összefogást, mert még a szocializmus éveiben is volt társadalmi munka, meg kommunista szombat, és nem csak családi házak, otthonok létesültek összefogásból, de sportcsarnok, úttörőtábor is. Valami tönkretette az összefogást, és odáig jutottunk, hogy a Facebook felületén páran beszólnak azoknak, akik tenni akarnak a városért.

Nem érdekel egyetlen kishitű vélemény sem, és nem foglalkozok a kritikákkal e téren ezután sem. Igenis meg akarom teremteni a lehetőséget, hogy mindenki tehessen a városért, aki elhivatottságot érez magában a város ügyéért. Nem várok el senkitől adományt, sem társadalmi munkát, sem segítséget, de azt elvárom, hogy senki ne szólja meg azokat, akik segíteni akarnak! Elvárom, hogy tisztelet övezze azokat, akik segíteni akarnak! Elvárom, hogy ismerjék a Redemtio üzenetét 275 év távlatából, és azok is megértsék az összefogásban rejlő lehetőséget, akik maguk nem akarnak, vagy nem tudnak abban részt venni.

Mint fentebb írtam: A Redemptio arról szól, hogy saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, és tehetünk magunkért. Ma is megteheti aki akarja, hogy részt vállaljon a város megújításában és tegyen közösségünkért.

Nem kötelező, nem elvárás, de részt vehet bárki abban, hogy ez a egy város jobb hely legyen.

Virágosítás, városszépítés: szinte hétről-hétre zajlik, mikor hol a városban, a városvezetéssel összhangban zajló munka, egy-egy közterület megújítása;

Közterületek karbantartása: beindult szintén a városszépítőkkel partnerségben a közterületi gondnok program, amikor egy-egy baráti társaság, egy-egy utca, pár szülő „örökbe fogadhat“ egy-egy közterületet, parkot, játszóteret, hogy azt felügyelje, azt szebbé tegye;

Recski ifjúsági táborban is megújítást hirdettünk. A volt pedagógus üdülő az idős és nyugdíjas klub/egyesület tagjainak önkéntes munkája révén újul, akik üdülési jogot kapnak cserébe. A volt tanácsi épületben pedig előzetes üdülési jogot lehet vásárolni, hogy abból hozzuk helyre az épületet.

A strand területén, főként az apartmanok ügyében is társadalmi kezdeményezés volt, nem az én kérésem a megújításban való részvétel. Ma már a 10 házból 8-ban zajlik önkéntes munkából felújítás, hogy közös tulajdonunk, a strand a legnagyobb eséllyel térjen vissza a „piacra“.

Kóbor ebek megsegítésére nem csak a Remény Rabjai Egyesület támogatásával van mód: lehet önkéntes munkát vállalni, és lehet Dobra András horgászboltjában egy-egy doboz kutyaeleséggel is segíteni;

Az újonnan alakult polgárőrség a város közbiztonságának fokozásához kíván hozzájárulni, azt kínja fejleszteni. Lehet támogatni is, és lehet részt is venni a munkában.

Nem különben az országosan is elismert tűzoltóságunk, ahol mindig van tennivaló.

A sportegyesületek is jócskán szorulnak a támogatásra, mert habár őszintén nagyra becsülöm az összes szakosztály munkáját, a közpénzből való fenntartást egyre nehézkesebbnek érzem.

A túrkevei orvosi alapellátás és az orvosügyelet is fogad most a koronavírus időszakában védőfelszereléseket, mert sajnos a Kínából jövő szállítmányok nem akarnak ideérni. Mi is (önkormányzat) megtesszük, ami rajtunk múlik, de hálásan fogadnak bármit.

A Szociális Szolgáltató Központ szívesen oszt szét adományokat, szervez adományi börzéket, továbbít felajánlásokat.

A karácsonyi falu szervezői nevében Vass Margit szintén szervez adomány továbbítást, és iskolákkal egyeztetve segít olyan családoknak, ahol minden apróság nagy ajándék.

A közútfelújítás ugyan immár folyamatos, a gép a sajátunk, az önkormányzat az embereket fizeti, de akkor tudnak menni, ha anyag van, és ahol az utca összefog: ott hamarabb segítenek.

A parkolóépítési és garázsépítési programmal a közterületen való parkolást szeretnénk kulturáltabbá tenni, és azok csatlakozását várjuk, akik érintettek, egy-egy lakótelep ilyen jellegű problémájában. Mi is segítünk, de lakossági összefogás nélkül nem fog menni.

A buszpályaudvar helyreállításához megkezdjük a segítség gyűjtését, még egy téli időszaknak nem megyünk neki ilyen áldatlan állapotban. Nem vagyok hajlandó másra várni: nekünk szégyen, ami ott van. Aki akar segít, aki nem akar nem, de akkor is lépni fogok, hogy haladjunk, és ne szégyenfoltunk legyen a pályaudvar.

Lehet fotókkal segíteni marketing munkánkat, várjuk az összefogást a Kincses kertben érintettek részéről, új idegenforgalmi attrakción is törjük a fejünket, amihez partnereket fogunk keresni - és hosszan sorolhatnám.

Bőven elég, ha mindenki saját háza táját rendben tartja, ha nem tűri az illegális hulladéklerakást, és bejelenti, ha ilyet lát. De aki többet szeretne azért tenni, hogy a város mielőbb egy európai kisvárosra hasonlítson: annak megteremtjük a lehetőséget erre.

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki eddig felvállalt ilyen önkéntes munkákat, s nem várom el senkitől, hogy erőn felül teljesítsen. Ha azonban mégis vannak emberek, akik szívesen tesznek a városukért, akkor mindenki mástól azt várom: tiszteljük ezt a munkát, és becsüljük meg, ami létrejön, vigyázzunk közterületeinkre, segítsük egymást, ahol lehet - ne pedig beszóljunk érte.

Ezt tanítja szerintem a Redemptio 275 éves évfordulója. Ne másoktól várjuk a megoldást, hanem tegyünk mi annak érdekében, hogy egy szebb hely legyen, ahol élünk.

Erről kívántam ma beszélni, remélem megértették, hogy nem elvárást fogalmazok meg, hanem lehetőséget hirdetek.