2024. július 19. péntek

Na, akkor ezzel megvagyunk.

Vissza

Na, akkor ezzel megvagyunk.

Lehet folytatni a munkát, de addig is „pár szó“ (nem megy röviden, bocsánat!) és köszönet.

Tudom, elegánsan, tisztelettel kellene, de lécci, lécci, most is hadd írjam még azt, ami szívből jön. Nem volt egyszerű ez a kampány, nem volt korrekt több tekintetben, és nehéz még túllépnem az érzelmeimen, ehhez kell egy kis idő. Bocsássanak meg, de hadd legyek továbbra is őszinte, és ne kelljen politikai szólamokban kommunikálnom. Szóval…

Kedves Vili,

kissé megvadult Tamás,

elnyomott, diktatúrában tartott Patkós Úr,

kedves munkákról lecsúszó Hajdú Zoli,

kedves halálomat kívánó Kopasz Úr,

tisztelt ajándékkosarat váró, magának adókedvezményt adni szándékozó Tűzoltó Parancsnok Úr,

néha focitól eltiltott bagolykapitányozó Edző Úr,

kedves sunyi, alamuszi Nagy Sanya (illetve az a gyáva, nem sok gerinccel bíró, aki az álprofil mögött van, ha az előzőekben véletlenül még nem üdvözöltem volna)!

Kedves Rita,

kedves többi ellendrukkerek:

nektek KÖSZÖNÖM elsőként.

Sok erőt adott konok kun fejemnek, a „csak azért is megmutatom!“ személyiségemnek összefogásotok ellenem, és sokszor teljességgel sunyi tetteitek, szavaitok erősítettek. Tudom, most elegánsnak, udvariasnak kellene lenni, de ezután a kampány után ezzel egy napot várnék. Sokszor nem sok kedvem volt folytatni, és ha másképp alakul, ha másképp viselkedtek, talán érdemben fontoltam volna meg a folytatás mellőzését. Ha méltányosabbak vagytok a hivatali csapattal, ha elismertek legalább néhány eredményt, ha nem tartatok be a városnak, ha nincs Nagy Sanya sunyi gerinctelensége a nyilvánvaló hazugságaival, könnyen alakulhatott volna másképp. De a ti tetteitek, szavaitok, felmutatott kompetenciáitok, magatartásotok, jelöltjeitek személye ahhoz járultak hozzá, hogy inkább folytatni akarjam. Az elindulásom legfontosabb oka, indoka az volt a méltatlan támadások után, a munkatársaimat ért támadások után, hogy elmentek a búsba. Világéletemben hőre, nyomásra keményedő fajta voltam, így rossz stratégiát választottatok.

De akkor most ezt a dolgot egy időre tisztáztuk.

Azaz a túrkevei szavazók tisztázták.

Ők tették rendbe ezt a kérdést, amiből vagy értetek, vagy nem. Bár, ha fele annyi van benneteket, mint azt feltételezitek magatokról, akkor értenetek kell. Nem haragszom semmiért, keresztény vagyok, így megbocsátok, habár magyar is vagyok, így nem felejtek, de akárhogy is: úgy tűnik marad a „bagolyrémuralom“ meg a „diktatúrában“ tartott város. Minimum még öt évig. Bocs.

A Jóistentől meg őszintén kérek alázatot, szerénységet, hogy ne emlegessem az eredményt nektek, de majd csak holnap. Ma még mérlegeljetek, ha már úgy is feszt itt kukkoltok. Most jöhetnek a kacagós emojik.

Valójában F. Kovács Sándor képviselő úr akaratát teljesítettem ezzel az eredménnyel, hiszen egyszer azt mondta nekem, mikor sokadjára lobbiztam nála a kuncsorbai útért: nyugodjak meg, fogjuk mi még együtt avatni a felújított utat. Na, úgy tűnik addig kell maradnom, ameddig ez meg nem történik, különben valótlanságot mondott volna, ilyet meg ugye fideszes politikus bizonyára nem tesz. Legfeljebb háborúval riogat. Szóval, várom az avatást, és addig maradok.

Örömmel (s hálával) elmegyek majd ebből a székből, ha az út elkészült, elmegyek, ha megcsináltam, amit akartam. Márpedig a kuncsorbai út, illetve most már a kisújszállási út, a belterületi közutak teljes felújítása az alap, amit kérek a távozásomhoz/távozásomért. Távozok én szívesen, de ez a minimum, néhány aprósággal. Szeretném, ha ezekben segítene a Magyar Kormány, s akkor kész vagyok akár vállalni, hogy öt év múlva már el sem indulok. De egy új kulturális központ kellene még a mozi mellé, és a strand így nem maradhat: oda is érdemi fejlesztés szükséges. A Hortobágy-Berettyón a Putri-hídnak meg kell épülnie, és legelsőként a város belterületi útjait is rendbe kell tenni mind, hogy ne hallgassam, hogy „bezzeg ide csak martaszfalt jutott“, vagy „bezzeg a mi utcánk még nem került sorra“, és utána jöhet a ivóvízrendszer helyreállítása. Ezeknek el kell készülniük az új mozival, pákász tanösvénnyel egyetemben. Ha ez mind megvan, akár le is mondok ciklus közben is, ezt most ünnepélyesen vállalom. Ez az ajánlatom a távozásomhoz a Fidesznek. De addig, ameddig ez nincs meg, addig maradok és „nem tágítok“, s addig marad a „bagolyrémuralom“ a „diktatúra“ stb.

Már, akinek ez az.

Szóval, a fentiek után, az első nagyon őszinte, mélyről jövően hálás szó a köszöneté.

Nagyon-nagyon köszönöm Túrkeve! Tényleg megtisztelő, és nagyon hálás vagyok!

Köszönöm a sok biztatást, a sok bátorítást, de legfőképpen a sok szavazatot. Még inkább köszönöm a sok segítséget! Megtisztelő, és tényleg, igazán hálás vagyok innen a hegyek közül, s mindent elkövetek majd azért, hogy az újból megadott bizalmat megszolgáljam. Mindent el fogok követni, hogy ne bánják meg szavazataikat mindazok, akik ma támogattak. Külön nagyon köszönöm mindenkinek, aki tevőlegesen segített az eredményhez. Azoknak, akik aláírást gyűjtöttek, akik kampányoltak mellettem, választási újságunkat osztották stb. Adél, neked külön köszönöm, részletezés nélkül, ne kelljen magyarázni. Köszönöm, mindenkinek, aki az elmúlt években bármivel hozzájárult az eredményekhez: a választási győzelem ugyan az enyém, de a siker mindazoké, akik részt vettek az eredmények elérésében. Egy nagyszerű csapat tagja lehetek, akik a városért dolgoznak, és ahová továbbra is várunk bárkit, aki szívesen járulna hozzá, hogy városunk még kellemesebb, még szebb, még jobb hely legyen. A mai választási sikerem az ő munkájuk gyümölcse is, amiért hálás vagyok.

Külön köszönetet szeretnék mindazoknak mondani, akik a túrkevei választásban dolgoztak különböző területeken, a delegáltaktól a jegyzőkönyvvezetőkön át a helyi választási bizottság tagjaiig. Gratulálok a körzetek munkájához, és a hivatal munkatársainak helytállásához egyaránt!

Nagyon köszönöm a kampányban (is) mellém álló képviselő-testületi jelölteknek, akik támogattak, és előzetes egyeztetésekkel lehetővé tették, hogy ne úgy induljak el, mint 2019-ben, hanem némileg erősebben, stabilabb háttérrel. Most már nekik szurkolok nagyon, mert nélkülük nem fog menni. Nagyon-nagyon várom az eredményeket, s bizakodó vagyok.

Meg kell valljam a köszönetek mellett: tudom, hogy nem vagyok tökéletes polgármester. Talán nincs is olyan, de én nem vagyok az, az bizonyos. Ennek a munkának van egy halom olyan része, ami nekem egyszerűen nem „testhezálló“. Inkább vagyok a hegyoldalban magában ücsörgő szemlélő, mint az emberek forgatagában vidáman csevegő, emiatt vannak munkarészek, amelyeket szívesen, és talán jól is csinálok, de vannak, amelyeket kifejezetten nem szeretek. A tűzoltóparancsnok ezután sem fog tőlem ajándékcsomagot kapni Tibor névnapon. Születésnapján sem, sajnálom. Más sem. Köszönetet igen, hálálkodni fogok, de továbbra is azokra számítok, akik a városért önként tesznek, önzetlenül, nem adókedvezményért, vagy ajándékcsomagért. Érdemben nem tudok változni, akkor sem, ha van, amiben szeretnék. A munkámban azokat a feladatokat is csinálom, amit nem szeretek, amikor nem tudok kibújni, de inkább azt csinálom szívesen a jövőben is, amiről azt érzem, hogy jobban megy. Várost vezetni sokféleképpen lehet, és nekem csak így megy, ahogy eddig csináltam, bár törekedni fogok arra, hogy javuljak emberként, vezetőként egyaránt.

Nem csak azt tudom, hogy nem vagyok tökéletes polgármester, egyenesen le merem írni: biztos vagyok benne, hogy a Jóisten engem nem polgármesternek szánt, épp ezért nem értem szándékait. Nincs bennem az őszinte vágy, hogy ezt csináljam, és inkább foglalkoznék lovakkal, természetfotózással, madarakkal, ha lenne itt alkalmas ember, akinek átadhatom ezt. Vili nem volt ilyen, és öt év múlva sem lesz ilyen, ezt lássuk be. Én inkább elmennék a haverokkal egy Fradi meccsre, van akiknek ezt évek óta ígérem, és szeretnék még eljutni pár helyre a világban más haverokkal, és szeretnék érdemben többet lenni azokkal, akik a legfontosabbak nekem. De mégis, vágyaim ellenére baromi erős bennem az a fajta kötelességtudat, hogy csináljam, ha épp nincs ott senki, aki jobban csinálná, és túl erős a hála, hogy csináljam azokért, akik épp úgy beletolnak egy halom melót, mint én. Így aztán a mai, sokunk által várt nap után tenni kell tovább, amit szükséges, amikor lehet, s épp ezért hálás vagyok a lehetőségért, hogy tehetek a városomért, annak lakóiért. Eddig is úgy éreztem: bármerre sodorhat az élet, én örökre túrkevei vagyok, leszek - és az örökké az az élet végéig szól, s nem változik, s ez az érzés tovább erősödött. Ennek ellenére bízok benne, hogy előbb-utóbb talán találni fogunk olyat is a következő időszakban, aki majd átveheti ezt a munkát, mert a helyi Fidesztől a megújulást, megerősödést itt helyben: reménytelennek tűnik.

De talán közülünk, sorainkból, a „csapatból“ lesz, aki folytatja azt, amit most csináltunk, és még csinálni fogunk, ebben bízok, s abban, hogy utolsó ciklusomat kezdem meg. Aztán, majd látjuk: meg is kell azt élni, s különben is: ember tervez, Isten végez.

Összességében még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki elment ma szavazni, még inkább azoknak, akik rám és az általam javasolt jelöltekre húzták be az „X“-et. Nagyon hálás vagyok azért, hogy tehetek ezért a városért, hálás vagyok, hogy bizalmat kaptam ehhez, hálás vagyok amiért ilyen remek emberek álltak ehhez mellém a munkahelyen és azon túl a városban, ilyen jó emberek támogatnak a testületben, és ennyien bátorítanak, biztatnak. Nem hiszem, hogy ez nyugdíjas állás lenne nekem, nagyon szeretnék még a saját dolgaimmal is foglalkozni a jövőben, s remélem nem kárhoztatok arra, hogy itt ragadjak, de ameddig ezt a bizalmat élvezem, addig teszem, amit tehetek, és ha holnap még nem is - kicsit hadd ünnepeljünk még itt a hegyen, azt hiszem egy koccintásnak is eljött az ideje -, de holnapután már újra munkában leszek, munkában leszünk, és mindent elkövetünk azért, hogy Túrkeve egy még jobb hely legyen.

Nagyon köszönöm mindenkinek!

SRB

„diktátor“, bagolykapitány és

Túrkeve város hivatalban lévő és újból megválasztott polgármestere,

aki „nem tágít“

Polgármesteri beszámolók

Polgármesteri beszámolók
A kurta kocsma esete az Agrárkamarával, avagy egy döntés megszületésének az útja
A kurta kocsma esete az Agrárkamarával, avagy egy döntés megszületésének az útja
2024. június 13.
(Semmi fontos, csak egy történet a döntéshozásról, annak, akit érdekel) Az Agrárkamara nem...
Na, akkor ezzel megvagyunk.
Polgármesteri beszámolók
2024. június 09.
„Itt járt SRB“
Polgármesteri beszámolók
2024. június 08.
Bíboros bársonyfénybe vonja a Kinizsi utat a lemenő Nap
Polgármesteri beszámolók
2024. június 07.
Polgármesteri beszámolók
Túrkevei választások eredményei a számok tükrében
Túrkevei választások eredményei a számok tükrében
2024. június 12.
A végeleges eredmény óta „rádiócsendben“ voltam, szerencsére egy olyan helyén az...
Megemlékeztünk a Nemzeti Összetartozás Napjáról
Polgármesteri beszámolók
2024. június 05.
Egy fogadás margójára
Polgármesteri beszámolók
2024. június 01.
Megindult a mozi átfogó felújítása
Polgármesteri beszámolók
2024. május 22.

Városunk szolgáltatásai

Az ikonok közül válassza ki a kívánt kategóriát és kattintás után megjelenik a térképen a pontos helye az adott szolgáltatásnak. A térképen megjelenő ikonra kattintva megtalálja a szolgáltatás részletes információit.

Kapcsolat

Amennyiben felkeltettük érdeklődését és további részletes információra van szüksége valamelyik szolgáltatásukkal kapcsolatban, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot az alábbi üzenetküldő segítségével és munkatársunk hamarosan felveszi Önnel a kapcsolatot.

Túrkeve Városi Önkormányzat elérhetőségei:

Üzenet

Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat.