Ha az elmúlt immár több, mint négy év polgármesterkedésére visszatekintek, a legnagyobb kudarc egyértelműen a kuncsorbai út, és a többi Magyar Közút Zrt.-hez tartozó közút állapotának helyzete. Folyamatosan keresek fel döntéshozókat ebben az ügyben, városunk országgyűlési képviselőjével, F. Kovács Sándorral ez állandó téma, több alkalommal egyeztetem erről Hubai Imre úrral, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnökével, de jártam ezügyben államtitkári egyeztetésen, fogadtam a megyei Magyar Közút Zrt. vezetőjét, egyeztettem minisztériumokban, és kb. negyedévente írok kormánytagoknak ebben az ügyben. Minden iktatva, az irattárban fellelhetően áll rendelkezésre, ami azért fontos, mert a 2014-2019-es önkormányzati ciklusból, amikor kormánypárti vezetése volt a városnak, az irattárban egyetlen ilyen hivatalos megkeresés sem lelhető fel ebben az ügyben, hogy a város kezdeményezte volna a hőn áhított felújításokat.

Az eredmény persze nekem is nulla: ígérgetés, ígérgetés, vagy az sem.

Senkinek nem kell mesélnem arról, hogy milyen már megint a kuncsorbai út állapota. Aki jár arra tudja, és többen keresnek is ebben az ügyben, felajánlva segítséget, hogy menjünk demonstrálni, zárjuk el az M4-es forgalmát, vagy balhézzunk minisztérium előtt. Meg kell vallanom, egy ideig munkaköri feladatom volt ilyeneket csinálni, miután az sem hozott eredményt, amit országgyűlési képviselőként csináltam ilyen akciókban, így most sem látok ennek eredményére sok esélyt. A Fidesz Magyarország legszervezettebb, legerősebb politikai ereje, fenyegetni, erőből kényszeríteni semmit nem lehet náluk tapasztalatom és megítélésem szerint, sőt, akár kontraproduktív is lehet.

Ennek ellenére nekem is kezd elszakadni a cérna, így a mai napon megkezdett újabb levélhullámban immár hangosabb fellépést helyeztem kilátásba, a gerillakátyúzás mellett. Utóbbi azt jelenti: hivatalosan hozzá sem nyúlhatunk a Magyar Közút fenntartásában lévő úthoz, de engedély nélkül is hozzá fogunk kezdeni a nagyobb kátyúk betöméséhez. Sajnos ezt csak az utcáink felújítására szánt keretből tehetem, de olyan erős a társadalmi akarat a kuncsorbai út ügyében, hogy valamit immár tenni kell.

Alábbiakban az első, mai elkészült négy levél, holnap folytatom újabb címzettekkel, hasonló tartalommal. A brit mondás úgy tartja: „bízzunk Istenben, de tartsuk szárazon a puskaport“. Ennek szellemében járok el, bízok abban, hogy végre belátja a kormányzat, hogy tarthatatlan a helyzet az említett útszakaszokon, de ha ez eredménytelen lesz, akkor más eszközökhöz kell immár nyúlni. Szép dolog az udvariasság, a türelem, de lassan mindkettő elfogy.

KÉPEK: