Nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek, s kivételesen teljesen politikai tartalom, s nem is röviden.
Mint azt sokan tudják, idei évben lesznek az önkormányzati választások is, 2024. június 9-én, az európai parlamenti választásokkal egy időben. Ez azt jelenti, hogy június 9-én, vasárnap fog dönteni Túrkeve szavazó lakossága a következő időszak képviselő-testületének összetételéről, a polgármester személyéről, a megyei közgyűlés összetételéről, illetve az Európai Parlamentbe a magyarországi pártok jelenlétének megosztásáról is.
Az első kettő esetében kívántam megszólalni jelen soraimmal, mert nagy sajnálatomra úgy tűnik, nagyjából megindult a kampány. Hivatalosan még ugyan nem, s hivatalosan még nem tudni kik lesznek jelöltek, és bíztam benne, hogy ez a pillanat sokkal később jön el, de a gyakorlatban sajnos megindult, s több, vélhetően már a következő ciklusra protestáló képviselő megkezdte kampányténykedését. Van aki pozitívan, egyenes módon, csak bejelentéssel, esetleg magáról nyilatkozattal, de sajnos van, aki sunyin, mások ellen kezdve kampányolni.
Magam részéről egyetlen kampánysort sem vagyok hajlandó leírni, elmondani a hivatalos kampányidőszak kezdetéig, ahhoz túl sok a munkám, hogy ezzel foglalkozzak, de elmondani, azaz közölni szeretnék valamit - azaz több dolgot is, ezúton.
Kezdem a régebbi történettel, magyarázatként.
2016-ban, amikor az akkori agrárminiszter megharagudott rám (teljesen bután és feleslegesen), akkor a NER médiagépezetének egy része kezdett el nyomást gyakorolni rám és korábbi civil munkatársaimra, negyed magyarországnyi megszerezett földterületekről, összeborított szélmalomról, milliárdnyi támogatásokról hazudozva. Bizonyára van, akinél ez a nyomás működik, láttam én is összeomlani embereket ilyentől, én egyszerűen ütésállóbbá váltam, és elérték, hogy a legkisebb mértékben sem érdekel, hogy mit hazudnak rólam bárhol. Rövidnek vélem az életet ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak, vallom: a kutya ugat, a karaván halad. Azóta sem érdekel az ugatás.
De most néhányan aljas eszközökhöz nyúlva nem engem támadnak, nem nekem jönnek nyílt ülésen, nyílt keretek között, hanem részben azokat kezdik el piszkálni, akik nem politikusok, nem politizálnak, akiket megvisel egy-egy ilyen szemét támadás, másrészt sunyi eszközöket használnak. A hivatal köztisztviselő munkatársait folyamatosan nyomás alatt tartják, kapacitásokat lekötő idiótaságokkal bombázzák, most a futós lányoknak, és a böllérfesztiválnak mentek neki az elmúlt ülésen, s a koránt sem értem, hanem a városért lenni próbáló strandot támadják, többek között.
Én senkit nem támadok politikailag addig, ameddig nem kényszerítenek arra, hogy védekezzek, vagy védjem azokat, akiket tisztelek munkájuk miatt, vagy akiket segítenem kell a város érdeke miatt. Meg kell nézni a lentebbi politikai bejegyzéseimet: mind reagálás csupán egy támadásra, magamtól nem lennék hajlandó egy sort sem áldozni arra, sem időt, egy percet sem, hogy bárkit támadjak. Hasztalan dolog lenne az életben, s mindenki azt hisz, amit akar, de nagyon más vagyok, és utálom az ilyet. Nem érzem magam politikusnak, s habár a Sors, vagy Jóisten különös humorérzéke néha olyan helyekre sodor az életben, ahová nem igazán vágytam, ettől még politikus lélekben soha nem leszek.
De megvédeni magam is meg fogom, de ha azokat támadják, akik semmit nem tehetnek politikai viszonyokról, azokat akik kevésbé tudják magukat védeni, azokat garantáltan még vehemensebben fogom védeni, s nem pusztán az „amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten“ elve fog érvényesülni, hanem inkább a nagyapám által tanított: „ha megütnek kalappal, üss vissza lőccsel“ elv. Keresztény neveltetést kaptam, de nyakas kun is vagyok, s sajnos a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel“ tanítással azonosulni nem tudok, azt nem politikai színtérre valónak érzem.
Néhány politikai ellenfelem elkezdett cseszkődni, s ennek egy része megalapozatlan, nevetséges, csak időrablásra alkalmas szemétkedés másokkal. Nem nekem jönnek, nem engem támadnak közvetlenül, hanem másoknak, akikről tudni lehet, hogy dolgoznak a városért. Másrészt ugyanezek személyesen mondanak jóhiszemű embereknek féligazságokba bújtatott hazugságokat zár ajtók mögött, s nem nyíltan jönnek, hanem sunyi, alamuszi módon olyan helyeken, ahol nem tudom magam megvédeni. Ehhez képest Patkós Lajos nyílt posztja egyenes dolog, mert legalább felvállalja nyíltan a támadást, vállalja véleményét, és vállalja, ha reagálok. De van, aki mindezt úgy csinálja, hogy ne tudjak védekezni ellene, olyan helyeken terjeszt hazugságokat, ahol nem vagyok ott, és ráadásul nem ritkán olyanokat támad, akik kevésbé tudják magukat védeni, mint én.
Ha ez a folyamat folytatódik, akkor figyelmébe ajánlom a t. érintetteknek az említett saját ars poetica-t, ami alapján az említett „ha megütnek kalappal, üss vissza lőccsel“ elvet fogom érvényesíteni. Abban bízok, hogy akinek értenie kell soraimból, az érteni fog, ha meg nem, akkor tőlem megkaphatják a negatív kampányt, amitől minden ízemben viszolygok ugyan, de reagálni fogok mindenre, s minden támadás, akció reakciót szül, garantálom.
S ha már itt tartok, akkor ezen sorokat, gondolatokat használom ki arra, hogy sok-sok városi érdeklődésre reagálva, válaszolva sokszor feltett kérdésre: igen, elindulok a 2024-es önkormányzati választásokon, és meg is kívánom azt nyerni polgármesterként. Nem titok, hogy sokat vívódtam ezen családi okok miatt, nem titok, hogy nem ez álmaim melója, nem titok, hogy az indulásban nagy csapat dac van és konokság, de akkor sem vagyok hajlandó azért félreállni, mert ezt néhányan elvárják. Elkövetek mindent egy jobb összetételű képviselő-testületért is, ha elindulnak, akkor kampányolni fogok Tóth Lajosért, Madarász Piroskáért, Kántor Lajosért és Kántorné Bíró Emíliáért, Emikéért (nem mintha ő rászorulna az én támogtásomra), akire továbbra is nagyon számítok alpolgármesterként. Nem érdekel, hogy közülük van, aki polgári, inkább kisgazda értékrendű, nem érdekel, hogy van, aki felvállaltan balos, szociáldemokrata, megtiszteltek segítségükkel ezidáig, a város ügyeit tartották szem előtt a politikai ideológiák helyett, és épp ezért ha elindulnak újra, küzdeni fogok értük is.
Még győzködök embereket, hogy induljanak el, még keresek olyanokat, akik az „alkalmas, vállalja is, esélye is van“ hármas halmaz közös metszetében lehetnek, de a lényeg az, hogy készülök még egy ciklusra, mert be szeretnék fejezni egy halom dolgot, amit elkezdtem, meg szeretnék valósítani még elképzeléseket, s meg akarom mutatni „nagyjainknak“, hogy nem lehet úgy minden, ahogy ők szeretnék. Minden támadásra reagálni fogok, de bízom a józan észben, és egy magunkról és terveinkről szóló kampányban hiszek, arra vágyok - majd ha eljön az ideje. Ez még csak a tájékoztatás ideje volt, s hálás lennék, ha nem kellene kampánnyal foglalkozni legalább áprilisig, és hagynának dolgozni.
Túrkevén utoljára 1998-ban választott meg a város regnáló polgármestert. 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2014-ben, 2019-ben egyaránt polgármestert váltott, és másik személyt választott. Túrkeve szigorú és a változás pártján van immár öt választás óta mindenkor. Tudom, hogy könnyebb kritizálni, mint dolgozni, tudom, hogy kevesebb az esélyem, mint 2019-ben volt, tudom, hogy tanulva 2019-ből, most még inkább mindent és mindenkit mozgósítani fognak, de akkor is meg kívánom nyerni, és szeretnék olyan összetételű testületet, amely nagyobb arányban csak a város érdekét tartja szem előtt. Nap, mint nap dolgozok, elkövetek mindent azért, hogy a Túrkeve egy jobb hely legyen, köszönöm azoknak ezúton is, akik ebben segítenek akár a testületből, akár a munkatársaim közül, akár a sok-sok csak városért dolgozó civilnek, s a hátam közepére sem kívánom a következő félév várható kampányidőszakát, de fentiekről tájékoztatni kívántam azokat, akiket az érdekel, és képesek voltak ennyi sort elolvasni, s türelmüket, figyelmüket ezért tisztelettel megköszönöm.
Röviden most ennyi, s majd jön, aminek jönnie kell.
_main_large.jpg?8e77a63244c7ba209e02143aa95b9920)
