Túrkeve környéke egészen a kőkorszaktól kezdve lakott volt a régészeti lelőhelyek tanúsága szerint. A legjelentősebb ezek közül a Terehalom, ami egy bronzkori tell telep maradványa.(01_Terehalom) A feltárt leletekből megállapításra került, hogy ie. 2200 és ie. 1400 között lakott település központja volt. Rendelkezett egyfajta utcahálózattal, főtérrel és megerősített védelemmel. Három kultúra jellegzetes használati eszközei kerültek felszínre egymást követően tizenegy kultúrrétegből. A becslések szerint virágkorában 250-300 fő is lakhatott itt. A számos lelőhelyből kiemelt figyelemre tarthat számot még a Bokros-halom, ahonnan az egyik legszebb magyarországi tarsolylemez került a felszínre.(02_Tarsolylemez) Feltehetően sír melléklet lehetett egy temetőben, amit egy erdőtelepítés miatt bolygattak meg. A honfoglalás időszakából a környéken több hasonló leletegyüttes is ismert. A legközelebbi Kétpón került elő.

Túrkevét először 1261-ben említi okleveles forrás Keveegyháza néven. A dokumentum tartalma szerint az egri püspökség kéri jogainak megerősítését a területre, amit még Szent László király (1077-1095) adományozott a részére. Ebből következik, hogy a település már a XI. század végén létezett, de alapításának pontos ideje nem ismert. Neve kő (keve) templommal (egyház) rendelkező településre utal. A maga korában szinte elpusztíthatatlan, tájidegen anyagból felépült imahely a falu jelentőségét hangsúlyozza. Maradványai a későbbi református templom udvarán még fellelhetőek voltak 1870-ben. Ez a terület volt a falu, majd a későbbi város központja is.

A lakosság a tatárjárás idejére elhagyta a területet, amit azt követően újra benépesített. 1326-ban már Keve néven szerepelt az összeírásokban. A XV. század végére általánossá vált a Túrkeve megnevezés használata a településre. Ekkorra a lakosságszám megközelítette a száz főt, amivel az akkori viszonyok között már jelentős településsé vált, így 16 kisebb község központja lett. 1514-ben Thurkewei (Ványai) Ambrus (03_Túrkevei Ambrus portré) pap vezetésével, aki később Dózsa György jegyzője néven vált ismertté többen csatlakoztak a parasztháború seregeihez Mezőtúrnál.

A mohácsi csatát megelőző időszak még viszonylagos békében telt. Ezt követően már az okleveles források is hiányosak. 1530 után került a föld alá a több mint hétezer ezüstpénzből álló kincslelet is, amit valaki menekülés közben áshatott el. (04_Ezüstkincslelet) 1596-ig Eger elestéig Túrkeve a püspökség birtoka maradt. A lakosság létszáma megközelítette a kétszáz főt. A XVI–XVII. század fordulóján zajló 15 éves háború során a település többször is elpusztult, majd újra benépesült. Az eredeti katolikus lakosság végül tartósan feladta a területet, ami 1618 körül népesült be újra. Az új lakók – a közben elpusztult környékbeli magyar és kun falvak, valamint Túrkeve néhány visszatérő lakosa lehetett – ekkor már református vallást gyakoroltak. 1630-ra a kun településükre jellemző kiváltságokat is megkapták, azonban a XVII. század második felében a terület gyakran ütközetek helyszíne lett. A felszabadító háborúk a teljes pusztulást hozták Túrkevére. Az 1699-es császári összeírás szerint lakatlan a település. Az ezt követően visszaköltöző lakosokat 1705-ben II. Rákóczi Ferenc a rakamazi birtokára telepítette.

A szabadságharc után tértek vissza a faluba, aminek 1713-ban 120 lakosa volt. Ekkor még a kerületi börtön is a településen állt. Mindezt megelőzően 1702-ben I. Lipót császár, mint meghódított területet, eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek, ami 1731-ben a Pesti Invalidusok Rendházának adta tovább. A lakosság 1745-ben váltotta meg a földterületet és kapta vissza korábbi jogait. Túrkeve 28300 forintért nem csak saját területét, hanem Kabát, Móricot és Póhamarát, valamint Csorba negyedrészét szerezte meg. (05_Redemptus levél) Ezt követően a többi egykori környékbeli falut is fokozatosan a saját határába olvasztotta be. Ekkorra már több mint 1500-an éltek Túrkevén, ami önálló nagykun település lett. A területre jellemző kiváltságok hatására a lakosságszám rohamosan növekedni kezdett. 1754-ben megkezdődött a református templom építése, ekkor már állt mellette a lelkészlak, ami addig az istentiszteletek helyszíne lehetett. (06_Templom alaprajz, 07_Templom képeslap, 08_Lelkészlak 1954-es fotó) Ez a város jelenleg is álló két legrégebbi épülete. A központban ekkor már megtalálható volt a faluház, a katonák elszállásolására szolgáló kvártélyház, a legrégebbi kocsma, a kőpince és a mészárszék is.

1762-ben a település már közel 330 házból állt, amiből 269 a lángok martaléka lett az 1774-es nagy tűzvész során. A következő évben készült el Túrkeve első településrendezési terve, ami a „Tüzes térkép” néven ismert. (09_Tüzes térkép) Ez már a belváros mai utcahálózatának alapja. A helyreállítás viszonylag gyorsan zajlott, ami a település fejlettségére utalhat. A század utolsó éveiben már több mint 4500-an élnek a faluban, ahol három kocsma, egy bolt és egy mészárszék működik. Megnő a kézművesek száma és a kereskedők részéről egyre jelentősebb a kereslet a híressé váló túrkevei gyapjú és nyersbőr iránt.

1808. augusztus 19-én Túrkeve mezővárosi rangra emelkedett. (10_Mezővárosi oklevél) Ekkortól évi négy országos vásár megtartására jogosult, melyeket a következő évtől kezdve tartottak. 1810-ben felépült az első városháza. (11_Első városháza) Két évvel később megkezdődik a katolikus templom építése is. (12_Katólikus templom, régi képeslapról) 1821-től kezdve a helyi mesteremberek céhekbe szerveződtek, a lakosság létszáma ekkorra megközelítette a hétezer főt.

1848-ban a forradalom kitörését követően a város katonái nyáron kapcsolódtak be a szabadságharcba. A Verbásznál és Szenttamásnál lezajló csatákban Hajdú László, korábbi városi főbíró irányításával vették ki a részüket, de harcoltak számos más jelentősebb ütközetben is: Aradnál, Kassánál, a Csepel-szigeten, vagy a kápolnai csatában. Gajzágó Salamon – Túrkeve későbbi díszpolgára – a Zrínyi honvéd zászlóaljban kapott hadnagyi rangot. 1848. december 30-án a móri csatában megsebesült és elfogták. A königgrätzi börtönben raboskodott 1849 végéig. 1870-ben az Állami Számvevőszék első elnöke lett. (13_Gajzágó Salamon portré)

Az 1860-as évekre a lakosságszám elérte a 11000 fő. Kiosztásra kerültek a közös legelők és a város alatti földek. A városban felépült a Debreceni Egyházmegye első kétszintes iskolaépülete, amelyben ma is általános iskola működik. (14_Fiú iskola, képeslapról) Az 1863-as év, mint az „ínséges esztendő” maradt fenn a köztudatban. Az aszály miatt a vetőmag sem kelt ki és a Berettyó is kiszáradt. Az állatállomány 90%-a pusztult el akkor.

A következő évtizedben felbomlott az egykori kiváltságos Jászkun kerület. Túrkeve 1872-től rendezett tanácsú város lett, ami a járási szint fölött állt, közvetlenül a vármegyei közigazgatási szint alá tartozott. 1885-ben megépült a Túrkeve-Mezőtúr vasútvonal, ami kilencven évig állt fenn. (15_Kevi Julcsa) Öt évvel később megjelent a Túrkeve című lap első száma. (16_Első Túrkeve, fejléc vagy teljes borító)

A XIX. század utolsó évtizedeiben számos híresség született és tevékenykedett a városban. Ekkor látták meg a napvilágot a filmvilágot később megreformáló Korda testvérek. (17_Korda testvérek) Szintén ekkor születtek a Finta szobrásztriumvirátus tagjai. (18_Finta Triumvirátus, montázs) Sándor Brazíliában és az Egyesült Államokban vált ismertté köztéri szobraival és regényeivel. Munkácsy Mihály után az első magyar volt, akinek alkotását (Hayes kardinális mellszobra) a New York-i Metropolitan Múzeum befogadta. (19_Hayes szobor) Öccse, Gergely Rodin tanítványa és munkatársaként vált ismertté Franciaországban. (20_Rodin szobor) A legifjabb Finta fiú, Sámuel elsősorban itthon szerzett hírnevet. (21_Samu bácsi önarckép) Ugyancsak ekkor született Vadász Pál, aki jogászként, néprajzosként és Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszteletbeli főlevéltárosaként lett ismert. (22_Vadász Pál Portré) A magyar meteorológia tudomány egyik alapítója Hegyfoky Kabos 1891–1919 között tevékenykedett katolikus papként Túrkevén. (23_Hegyfoky Kabos portré) Kupa Árpád 1886-tól 1916-ig volt a képviselő-testület tagja, a századfordulón íróként országosan is ismertté vált. (24_Kupa Árpád portré) Ebben az időszakban Szabadffy Elek kántor-tanító színdarabíróként vált ismertté. (Szabadffy Elek portré) Ő nevelte fel unokáját a későbbi akadémikust Balogh Jánost, akinek hamvai – végakarata szerint – Túrkeve melletti Ecsegpusztán nyugszanak. (25_Balogh János Portré, 26_emlékhely)

1898-ban megépült az új városháza, amely ma is betölti funkcióját. (27_ÚJ városháza, képeslapról) Tíz évvel később sor került a polgári iskola alapkövének letételére. (28_Képeslap T modellel) 1911-ben megnyitotta kapuit Túrkevén a Párizsi Nagy áruház. Következő évben a ligeti pavilonban rendszeres filmvetítések kezdődtek, mindössze 17 évvel a világ első nyilvános mozivetítését követően. (29_Ligeti pavilon) 1913-ban a Magyar Bazár áruház is megnyílt. Az első világháború kitörésekor a lakosság száma meghaladta a 13500 főt, amivel Túrkeve a Nagykunság második legnagyobb városa lett. A Nagy háború hivatalosan 399 hősi halottat követelt a város lakosai közül. Nekik állít emléket Pásztor Árpád: „Harcra kész huszár” című emlékműve, melyet 1926-ban emeltek a Petőfi téren. (I. VH. Emlékmű)

A II. Világháború idején fegyveres ütközetek zajlottak Túrkevén és környékén. 1944 októberében német és szovjet egységek többször is elfoglalták a várost. A helyi lakosok október 20–22. között 52 sebesült szovjet katonát bujtattak a városháza pincéjében a németek elől. Az utolsó szovjet bevonulásra 23-án került sor. Az egységek végül november 9-én vonultak ki a városból. Ezt megelőzően július 2-án a túrkevei Beregszászi Sándor vadászpilóta hősi halált halt Balatonkenesénél egy légi csatában.

A háborút követő években a város lélekszáma meghaladta a tizennégyezer főt. 1947-től a gimnázium, majd három évvel később a városi könyvtár is megnyitotta kapuit. 1951-ben Túrkeve, mint első termelőszövetkezeti város került az országos figyelem központjába. A kollektivizálás a nagyüzemi, gépesített mezőgazdaság mellett a népesség csökkenését is eredményezte. (30_Kombájn Rákosi portéval) Ugyanebben az évben kezdte meg működését a művelődési ház és a múzeum is. (31_Művház, 32_Múzeum archív fotón) Három évvel később megnyílt a fürdő is, melynek 75 Celsius fokos vize ekkor tört fel először. (33_Fürdő archív fotón) Az 1956-os forradalom sem kerülte el Túrkevét. A Corvin közbe teherautón szállítottak élelmet és az előzetesen eltávolított szovjet emlékmű talapzatát vontatták el a fő térről. A kisebb termelőszövetkezetek az évtized végére egyesültek. 1975-ig három termelőszövetkezet működött, amik akkortól a Vörös Csillag Mgtsz.-t alkották.

A hatvanas évek elején már szülőotthon és mentőállomás is volt a városban. Ebben az időszakban jött létre az 1949-ben alakult Mezőgazdasági Gépállomásból az AFIT XVII. számú autójavító vállalata, ami a rendszerváltásig a Tiszántúl legjelentősebb teherautó karbantartással foglalkozó üzeme volt. (35_AFIT) Házi üzemként is működött, 1970-től az új oktatási profillal bővült, akkori nevén Ványai Ambrus Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola számára. (36_Ványai épület) 1964-ben átadásra került az új filmszínház épülete a város központjában. A Túrkevei Múzeum 1967-ben felvette a szobrász Finta testvérek nevét és új állandó kiállítással várta látogatóit. Ennek és a gyűjteménybe került hagyatékuknak köszönhetően Magyarország első szobormúzeuma lett. (37_Finta csarnok, kiállítás) Az Országos Településfejlesztési Koncepció ebben az időszakban „középfokú társközpont” és „járásszékhely szintű város” besorolásokkal illette Túrkevét.

A hetvenes-nyolcvanas években folytatódtak az előző évtizedre jellemző építkezések. Egyre több lakóház és emeletes lakás készült el. Ekkor épültek fel a Petőfi tér lakóépületei. (38_Petőfi tér, templomtoronyból) 1974-ben átadásra került az ÁFÉSZ áruház épülete is. (39_Áruház archív) Ezzel egy időben azonban lassan eltűnt a várost körülvevő tanyarendszer. 1975-ben a vasútvonal is megszűnt. A nyolcvanas években tervezett közművelődési központ – a mozi épületét könyvtárral és művelődési házzal együtt magába foglalta volna – már nem valósulhatott meg. Cserébe viszont bevezetésre került a gáz és felépült a jelenlegi posta épülete.

A rendszerváltás a korábbi nagyüzemek felbomlását hozta magával. Az egykori termelőszövetkezeti város lakossága ismét fogyásnak indult. Nagykun településként határozta meg ismét magát. A Redemptio (Önmegváltás) 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat lebonyolításában is szerves részt vállalt a jász és a kun települések között. Két alkalommal innen választottak kunkapitányt. (41_Redemptiós ünnepség, Balogh Marci kunkapitány avatása) Jelenleg, mint turisztikai célpont válik egyre jelentősebbé a térségben. A határban fekvő ecsegi puszta, a különleges termálvizű strand, a Finta Múzeum, a Kevi Juhászfesztivál és a Böllértalálkozó évről évre egyre több látogatót vonzanak a városba, a Korda és a Finta testvérek szülőföldjére. (42_Strand, 43_Múzeum, 44_Juhfeszt, 45_Böllér recens képek)