Igen, nem tagadom, megérkezésemkor felhúztam magam, látva a városban, hogy az a pálya, amely némely városoknak, településeknek egyenes, talán döcögős, van akinek kifejezetten emelkedős, sőt van akinek emelkedős akadályokkal, az milyen sima, lejtős és könnyed lehet azoknak, akiknek úgy alakítják hazánk nagyjai a dolgait. Tényleg irigykedés volt bennem, és a kuncsorbai úton, az egyre rosszabb kisújszállási úton, és strandunkon járt az eszem.

De mint arra lentebb fel is hívták a figyelmem: örüljek annak ami van, és elégedjek meg azokkal a dolgokkal, amit már elértünk, és örüljek, hogy még az akadályok nem kerültek elénk, így lassacskán haladhatunk felfelé az enyhén emelkedős úton. Valószínűleg nap közben már valami ilyen elfogadás szellemiségében ültem végig a konferenciát, ami olyan volt mint a többi: volt jó előadó, volt csapnivaló, volt érdekes téma, volt unalmas - s igazából kapcsolatépítésre lehetett volna jobban használni a rendezvényt, de mint az ismert, sajnos nem vagyok valami “partiarc", így ezt a munkát Emikére hagytam, aki egy kis üveg jó kevi pálinkával a kezében el is indult este, hogy felvállalja ezt és jó kapcsolatokat teremtsen.

Nagyon fontosnak és jelentősnek érzem ezt az aktív- és ökoturizmusfejlesztést városunk életében, ezért van, hogy évente ha csak egyszer megyek el egy konferenciára, akkor ez az. Hiszem, hogy strand turisztikai attrakcióként önmagában fejlesztendő, törekednünk kell arra, hogy olyan lehetőségeket, szolgáltatásokat fejlesszünk, ami amellett, hogy turisztikailag vonzó lehet, a városunkban élők számára is lehetőségeket teremt kikapcsolódásra. Az aktív- és ökoturizmus ilyen, és szerintem látványosan nőtt az elmúlt években az ilyen jellegű programok mennyisége is, de szeretném, hogy még tovább növekedjen az ilyen lehetőségek mennyisége. Kenuzás, túrázás, bringázás, az egészségmegőrzés érdekében a mindennapi mozgás, sport olyan lehetőségek, amelyek jobbá tehetik az emberek életét.

Szóval, a meghívásnak eleget tettünk városunk képviseletében, holnap reggel még egy darabig itt leszek, de utána Emikét magára hagyva én tovább megyek innen Recskre, hogy pont a túrkeveiek túrázási, kirándulási lehetőségeinek fejlesztéséről számoljak be, és azzal a szemlélettel, hogy “örüljünk, ami nekünk van” egy szerény, de sokak számára reményeim szerint fontos beruházás híreit osszam meg városunkkal. Szóval, ma délután jelentkezem újra, és ha nem is 3,5 milliárdos, csak egy szerény 15 milliós fejlesztésről szeretnék feltenni képeket, mert ez ugyan a saját városi forrásainkból van, de egyetértés volt a városvezetés többségében, hogy ez is jó cél, és bízok benne, hogy lesznek, akik örülnek. Szóval, délután jelentkezem.

(Ps: bocsánatot kérek a képminőség miatt, főleg Emikétől, béna vagyok ebben a selfie-zésben, de nem is akarom megtanulni...)